A magzat immunológiai felismerése a sikeres terhesség feltétele. Ennek alapját a decidualizáció teremti meg, melynek révén létrejön az embrió befogadására alkalmas szöveti környezet. A decidualizáció során kialakuló speciális szövet endokrin és immunológiai feladatokat ellátó önálló szerv, amely szigorúan szabályozott kapcsolatot tart fenn az embrióval, vagyis az embrió maga is aktív résztvevője a megtermékenyülésnek. A terhesség immunológiájának megértése szempontjából rendkívül fontos, hogy a magzat és az anya immunrendszere közötti kölcsönhatás dinamikusan változik, vagyis a terhesség immunológiai stádiumokkal jellemezhető. Napjainkban a terhesség kronológiáját az immunológiai órával reprezentálják („immune clock”): e szerint az implantáció feltétele a korábban elképzelhetetlennek tartott gyulladásos miliő, amelyet a magzati növekedéshez szükséges antiinflammatorikus környezet vált fel, és amelyet a szülés megindulásához nélkülözhetetlen, újfent gyulladásos immunválasz kialakulása követ. A terhességhez történő alkalmazkodás nagy rugalmasságot igényel az anyai immunrendszer részéről annak érdekében, hogy egyidejűleg valósuljon meg az apai alloantigénekkel szembeni tolerancia, a placenta és a magzat optimális fejlődése és a fertőzések/xenobiotikumok elleni védelem. Mindez csak speciális és szorosan együttműködő immunmiliő kialakításával érhető el az anyai–magzati felszínen, ahol a természetes és az adaptív immunrendszer sejtes és szolúbilis összetevői ráhangolódnak a hormonális miliőre, együttműködnek a mikrobiommal, és megfelelő választ adnak a trophoblastok immunmoduláló hatásaira. A természetes és az adaptív folyamatok összehangoltságának megváltozása infertilitáshoz, a beágyazódás zavaraihoz és terhességi szövődményekhez vezethet, ezért megismerésének diagnosztikus és terápiás következményei vannak. Orv Hetil. 2023; 164(51): 2006–2015.
Keywords: alloantigen; alloantigén; immune tolerance; immuntolerancia; pregnancy; terhesség; trophoblast.