[How did the survival of acute myeloid leukemia change over the last ten years in our unit?]

Orv Hetil. 2023 Nov 12;164(45):1787-1794. doi: 10.1556/650.2023.32901. Print 2023 Nov 12.
[Article in Hungarian]

Abstract

Introduction: Acute myeloid leukemia (AML) is a hematological malignancy with high mortality rate. The treatment is especially challenging in patients older than 65 years, which is the large majority of those. For patients unfit for intensive chemotherapy regimens, only palliative cytoreduction and basic supportive care used to be the options in our unit. However, from 2018, the azacitidine-venetoclax combination has been a new therapeutic alternative. This treatment resulted in marked survival benefit in clinical trials, however, its impact on the daily clinical practice and the entire patient population is unclear.

Objective: Our goal was to evaluate how the application of azacitidine-venetoclax changed the treatment and survival of AML patients in our practice.

Method: We retrospectively analyzed the available clinical data of all AML patients treated consecutively between January 1, 2011 and December 31, 2021 at the 3rd Department of Internal Medicine (from 2020 onward called Department of Internal Medicine and Hematology), examining their treatment depending on the time period of therapy (2011-2017 and 2018-2021). Patients with acute promyelocytic leukemia were excluded.

Results: 423 patients were diagnosed during this period. The number of cases showed a marked increase: in the first 7 years of our study, 184 patients were diagnosed, while this rose to 239 during the subsequent 4 years. The median age of patients was 67.6 years, with more than 60% of patients aged over 65. An improving trend can be observed in the overall survival: between 2011 and 2017, the median overall survival was 4.8 ± 0.9 months, while between 2018 and 2021, it was 8.3 ± 1.4 months (p = 0.051). Moreover, in the case of patients over 65 there was a significant overall survival improvement: 3.1 ± 0.5 vs. 4.9 ± 0.6 months (p = 0,01). The main factor behind this improvement could be that a large proportion of over 65 patients previously only fit for supportive care could now be treated with azacitidine-venetoclax: the percentage of actively treated patients grew from 57.1% to 75.3% in the second period.

Conclusion: The survival of patients unfit for curative therapy and older than 65 showed a steady increase which can be attributed to the introduction of new therapeutic alternatives. Orv Hetil. 2023; 164(45): 1787-1794.

Bevezetés: Az akut myeloid leukaemia (AML) nagy mortalitású hematológiai malignitás, amelynek kezelése különösen a betegek többségét alkotó 65 év feletti korcsoportban nagy kihívás. Míg korábban az intenzív indukciós terápiára nem alkalmas betegek számára csupán palliatív cytoreductio és szupportív ellátás jöhetett szóba, 2018-tól új kezelési lehetőségként az azacitidin–venetoklax-kombináció is megjelent. Klinikai vizsgálatokban ez a kezelés jelentős túlélési előnnyel járt, arról azonban, hogy mennyire befolyásolta a mindennapi klinikai gyakorlatot és a teljes betegpopuláció túlélését, kevés adat áll rendelkezésre. Célkitűzés: Azt szerettük volna megvizsgálni, hogy az azacitidin–venetoklax-kombináció elérhetősége hogyan változtatta meg az AML kezelését és a betegek túlélését klinikánkon. Módszer: Kutatásunkban retrospektíven vizsgáltuk minden, 2011. január 1. és 2021. december 31. között a III. Sz. Belgyógyászati (2020 óta Belgyógyászati és Hematológiai) Klinikán AML-lel diagnosztizált beteg túlélési adatait a kapott kezelés és a kezelési időszak (2011–2017 vagy 2018–2021) függvényében. A kutatásból kizártuk a promyelocytás leukaemiával diagnosztizált betegeket. Eredmények: A vizsgált időszakban összesen 423 AML-beteget diagnosztizáltunk. Az esetszámok jelentősen nőttek: míg az első 7 évben 184 beteget kezeltünk, addig a második időszak csupán 4 éve alatt már 239-et. A betegek medián életkora 67,6 év, több mint 60%-uk 65 év feletti volt. A teljes várható túlélés javuló trendet mutatott: 2011 és 2017 között 4,8 ± 0,9 hónap, míg 2018 és 2021 között 8,3 ± 1,4 hónap volt (p = 0,051). Szignifikánsan javult a teljes túlélés a 65 év feletti betegek esetén: 3,1 ± 0,5 és 4,9 ± 0,6 hónap (p = 0,01). A javulás hátterében elsősorban az állhat, hogy a 65 év feletti, korábban csak szupportívan kezelt betegek jelentős részét tudtuk aktívan kezelni azacitidin–venetoklax-kombinációval: az aktívan kezelt betegek aránya a második időszakban 57,1%-ról 75,3%-ra nőtt. Következtetés: A 65 év feletti, kuratív terápiára nem alkalmas betegek túlélése fokozatos javulást mutatott, amihez valószínűleg nagyban hozzájárult az újabb terápiás alternatívák klinikai gyakorlatban történő elterjedése. Orv Hetil. 2023; 164(45): 1787–1794.

Keywords: acute myeloid leukemia; akut myeloid leukaemia; azacitidin; azacitidine; real-world; survival; túlélés; venetoclax; venetoklax; ’real-world’.

Publication types

  • English Abstract

MeSH terms

  • Aged
  • Antineoplastic Combined Chemotherapy Protocols / therapeutic use
  • Azacitidine* / adverse effects
  • Azacitidine* / therapeutic use
  • Bridged Bicyclo Compounds, Heterocyclic / adverse effects
  • Humans
  • Leukemia, Myeloid, Acute* / drug therapy
  • Retrospective Studies

Substances

  • Azacitidine
  • venetoclax
  • Bridged Bicyclo Compounds, Heterocyclic