Absztrakt Sok állatorvostanhallgatónak esik nehezére a szívhangok helyes értelmezése. Kutatásunk célja a digitális fonokardiogramokat felhasználó online, tanterven kívüli oktatás hatásának felmérése volt a hallgatók szívhangok felismerésével kapcsolatos diagnosztikai képességeire. Harminchat véletlenszerűen elosztott állatorvostanhallgató hallgatott meg és értelmezett 10 hangfelvételt élettani szívhangokról (2), szívzörejekről (4) és szívritmuszavarokról (4) egy négyhetes periódus elején és Végén. Huszonkét hallgató vett részt DPCG-ket felhasználó képzésben, egy önképző oldal (n = 12) és egy online webinar (n = 10) keretein belül. A két teszten elért eredményeiket egy kontrollcsoportéval vetettük össze (n = 14), akik nem vettek részt tanterven kívüli képzésben. Bár az elő- és utótesztek pontszámai nem különböztek szignifikánsan a csoportok között, mindkét oktatásban résztvevő csoport szignifikáns csoporton belüli javulást mutatott a két teszt között (p = 0,023, p = 0,037), míg a kontrollcsoport nem (p = 0,49). Bár egyik csoport sem ért el javulást az élettani szívhangok felismerésében és szívritmuszavaroktól való elkülönítésében, mindkét csoportban javulást láttunk a szívzörejek felismerésében és azonosításában, valamint az észlelt szívritmuszavarok azonosításában. Eredményeink alapján a hallgatók hallgatózásos vizsgálattal kapcsolatos diagnosztikai képességei javíthatóak tanterven kívüli oktatással, akár élő álatok igénybevétele nélkül is. További, nagyobb elemszámmal végzett, valamint DPCG-t nem használó oktatómódszereket alkalmazó kutatás szükséges a DPCG-k szerepének pontos meghatározásához. Egy emelt elemszámmal végzett kutatás lehetővé tenné továbbá egy kombinált oktatott csoport létrehozását, mérhetővé téve a két módszer kumulatív hatását. This translation was provided by the authors. To view the original article visit: https://doi.org/10.3138/jvme-2021-0097.
Keywords: EKG; elektrokardiogram; hallgatózás; szívhangok; távoktatás; önképzés.