Összefoglaló. Bevezetés: Az epeúti kövesség meglétének valószínűsége különböző klinikai prediktorok alapján megbecsülhető, e faktorok szenzitivitása és specificitása azonban nem kielégítő. Az endoszkópos ultrahangvizsgálat az epeúti kövesség diagnosztizálásának szemiinvazív precíz eszköze. Célkitűzés: Célunk az endoszkópos ultrahangvizsgálat diagnosztikus érzékenységének vizsgálata gyanított epeúti kövesség esetén. Módszer: A prospektív vizsgálat során a betegeket az Amerikai Emésztőszervi Endoszkópos Társaság (ASGE) ajánlása szerint meghatározott prediktorok alapján közepes és magas valószínűségi csoportokba osztottuk, és endoszkópos ultrahangvizsgálatot, valamint amennyiben szükséges volt, endoszkópos retrográd kolangiopankreatográfiát (ERCP) végeztünk. Eredmények: Összesen 95 beteget vizsgáltunk. Az endoszkópos ultrahangvizsgálat 53 (56%) beteg esetében írt le epeúti kövességet: 55%-ban (39/71) a közepes valószínűségi és 58%-ban (14/24) a magas valószínűségi csoportban. Az ERCP mindegyik choledocholithiasisos esetet megerősítette. A két valószínűségi csoport között nem volt szignifikáns különbség (p = 0,56) az ERCP által igazolt epeúti kövesség tekintetében. Az ERCP csupán 1 esetben detektált epeúti kövességet a negatív endoszkópos ultrahangvizsgálat ellenére. Az endoszkópos ultrahangvizsgálat specificitása 100%, szenzitivitása 98%, míg pozitív és negatív prediktív értéke 100%, valamint 98% volt. Megbeszélés: Az epeúti kövesség meglétének becslése különböző klinikai prediktorok alapján kihívást jelenthet. Következtetés: Az endoszkópos ultrahangvizsgálat szenzitív és pontos diagnosztikus eszköz a choledocholithiasis kimutatására és értékelésére, olyan esetekben is, amelyeknél az előzetes képalkotók nem találtak kövességet. Orv Hetil. 2022; 163(10): 400-406.
Introduction: The likelihood of common bile duct stones can be prognosticated by various clinical predictors, however, the sensitivity and specificity of these factors are moderate. Endoscopic ultrasonography has been shown to be a semi-invasive precise test for the detection of common bile duct stones.
Objective: Our aim was to assess the diagnostic accuracy of endoscopic ultrasonography in patients with suspected choledocholithiasis.
Method: Patients of this prospective study were categorized and divided into intermediate likelihood and high likelihood groups according to the clinical predictors defined by the American Society of Gastrointestinal Endoscopy (ASGE) guidelines and referred for linear endosonography. Endoscopic retrograde cholangiopancreatography (ERCP) was performed if needed.
Results: A total of 95 patients were assessed. Common bile duct stones were detected by endoscopic ultrasonography overall in 53 (56%) patients: 55% (39/71) in the intermediate likelihood and 58% (14/24) in the high likelihood group of patients. The detected common bile duct stones in all patients were confirmed by ERCP. There was no significant difference (p = 0.56) in the detection of stones by ERCP between the two likelihood groups. ERCP confirmed choledocholithiasis only in one patient whose preceding endosonography did not detect stone. The specificity and sensitivity of endoscopic ultrasonography were 100% and 98%, the positive predictive value and negative predictive value were 100% and 98%, respectively.
Discussion: Estimating the likelihood of choledocholithiasis based on various clinical predictors might be challenging.
Conclusion: Endoscopic ultrasonography is a highly sensitive and accurate diagnostic tool for the detection and evaluation of common bile duct stones also in patients with previous normal imaging findings. Orv Hetil. 2022; 163(10): 400-406.
Keywords: ASGE; American Society for Gastrointestinal Endoscopy; Amerikai Emésztőszervi Endoszkópos Társaság; ERCP; choledocholithiasis; common bile duct stones; endoscopic retrograde cholangiopancreatography; endoscopic ultrasonography; endoszkópos retrográd kolangiopankreatográfia; endoszkópos ultrahangvizsgálat; epeúti kövesség.