Introduction: In the treatment of non-valvular atrial fibrillation (AF) with oral anticoagulant (OAC), the patients' adherence to therapy is a very important factor in stroke prevention. Aim: To investigate the one-year persistence of different OAC therapies (vitamin K antagonist [VKA] and new oral anticoagulants [NOAC]) in patients with AF. Method: The authors investigated the persistence of oral anticoagulant (OAC = VKA/NOAC) in atrial fibrillation using the National Health Insurance Fund of Hungary prescriptions database on pharmacy claims between June 1, 2016 and December 31, 2016. Results: 122 870 patients met the inclusion criteria. 18 650 patients started OACs therapy newly (therapy-naïve group), while 104 220 were already on one of the OACs. Among new patients, the one-year persistence of NOACs was 65.7% and that of VKA was 39.0% (p<0.001). The one-year persistence rate was 72.6% for NOAC and 53.9% for VKA (p<0.001) in patients already on OACs. In the therapy-naïve group, the one-year persistence to rivaroxaban was 65.7%. To apixaban it was 62.6%, and to dabigatran it was 59.2% (logrank p<0.001 in all comparisons except rivaroxaban vs. apixaban: p = 0.017, and dabigatran vs. apixaban: p<0.01). The one-year persistence rate of patients treated with NOACs was 73.4% to rivaroxaban, 68.0% to apixaban, and 68.4% to dabigatran (logrank p<0.001 in all comparisons except apixaban vs. dabigatran, NS). Conclusions: The one-year persistence of NOACs was significantly higher in AF compared to VKA therapy (in therapy-naïve and in already treated patients, too). Among the NOACs, rivaroxaban has the best one-year persistence in all patient populations. Orv Hetil. 2020; 161(20): 839-845.
Bevezetés: A nonvalvularis pitvarfibrilláció (PF) orális antikoagulánssal (OAK) történő kezelésekor a terápiahűség igen jelentős tényező a stroke-prevencióban. Célkitűzés: OAK-terápiában részesülő, PF-ban szenvedő betegek esetében az antikoaguláns-terápiák (K-vitamin-antagonista [KVA] és az új orális antikoagulánsok [NOAK]) egyéves perzisztenciájának vizsgálata. Módszer: A szerzők pitvarfibrilláció-indikációban a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő adatbázisában, 2016 második félévében (bevonási időszak) valamilyen orális antikoaguláns- (OAK = KVA/NOAK) terápiában részesülő betegek perzisztenciáját vizsgálták a vényforgalmi adatok felhasználásával, az első kiváltástól számított 12 hónapig (60 napos ’grace’ periódussal). Eredmények: A bevonási kritériumoknak 122 870 beteg felelt meg. A betegek közül 18 650 beteg kezdett újonnan, míg 104 220 beteg volt már valamelyik OAK-terápián. Az új betegek között a NOAK-terápia egyéves perzisztenciája 65,7%, míg a KVA-terápiáé 39,0% volt (p<0,001). A már kezelt betegek esetében az egyéves perzisztencia a NOAK esetében 72,6%-nak, a KVA esetében 53,9%-nak bizonyult (p<0,001). Az új betegeknél a NOAK-terápián belül a rivaroxaban egyéves perzisztenciája 65,7%, az apixabané 62,6%, a dabigatráné 59,2% volt (logrank p<0,001 minden összehasonlításban, kivéve rivaroxaban vs. apixaban: p = 0,017, dabigatrán vs. apixaban: p<0,01). A már NOAK-kal kezelt betegek egyéves perzisztenciája a rivaroxaban esetében 73,4%, az apixaban esetében 68,0%, a dabigatrán esetében 68,4% volt (logrank p<0,001 minden összehasonlításban, kivéve apixaban vs. dabigatrán, NS). Következtetések: PF-ban a KVA-terápiához képest a NOAK-ok egyéves perzisztenciája szignifikánsan magasabb volt (új betegeknél és már kezelteknél). A NOAK-ok közül a rivaroxaban egyéves perzisztenciája volt a legelőnyösebb mindkét vizsgált betegcsoportban. Orv Hetil. 2020; 161(20): 839–845.
Keywords: K-vitamin-antagonisták; adherence; adherencia; atrial fibrillation; novel oral anticoagulants; pitvarfibrilláció; vitamin K antagonists; új orális antikoagulánsok.
© 2020 Szerző(k)/The Author(s).