Background and purpose: Glioblastoma, WHO grade IV is the most frequent primary malignant brain tumor in adults. There are few articles and result about the efficacy of bevacizumab monotherapy. The aim of our paper is to examine the effect of bevacizumab therapy on progression free and overall survival in an extended database of recurrent glioblastoma patients.
Methods: In our retrospective study, patients with recurrent glioblastoma treated with bevacizumab had been collected. All of our patients received first line chemo-irradiation according the Stupp protocol treatment. The histological diagnosis was primary or secondary glioblastoma in every patient. The prognostic features of primary and secondary glioblastomas were statistically analyzed.
Results: Eighty-six patients were selected into the retrospective analysis. The histological diagnosis was primary glioblastoma in 65 patients (75.6%) and secondary glioblastoma in 21 patients (24.4%). The mean follow up period was 36.5 months. The mean second progression free survival beside bevacizumab therapy was 6.59 months and the mean overall survival was 24.55 months. In secunder glioblastoma cases, the mean second progression free survival was 6.16 months and the mean overall survival was 91.94 months.
Conclusion: The bevacizumab therapy is a safe option in recurrent glioblastoma patients. Bevacizumab therapy has a positive effect both on progression free and overall survival and our results confirm the findings in the literature. There is no statistically significant difference in the second progression free survival between glioblastoma subtypes.
Background and purpose: A glioblastoma, WHO grade IV. napjaink leggyakrabban diagnosztizált primer, malignus agydaganata felnőttekben. A rekurrens glioblastomák kezelésében a bevacizumabbal kapcsolatban korlátozott számú eredmény és publikáció áll rendelkezésre. Közleményünk célja, hogy a bevacizumab-monoterápia rekurrens glioblastomában szenvedő betegek progressziómentes és teljes túlélésre gyakorolt hatását vizsgáljuk kibővített betegadatbázison.
Methods: Retrospektív vizsgálatot terveztünk, melybe Stupp-protokoll szerinti kezelést követő kiújulás miatt olyan bevacizumabterápiát is kapott betegeket gyűjtöttünk, akiknek elsődleges szövettani diagnózisa primer vagy szekunder glioblastoma. A primer és szekunder glioblastomában szenvedő betegcsoportok eltérő prognosztikai jellemzőit statisztikailag elemeztük.
Results: A retrospektív vizsgálatba 86, rekurrens glioblastomában szenvedő beteget válogattunk be. A 86 betegből 65 betegnek (75,6%) primer glioblastoma, 21 betegnek (24,4%) szekunder glioblastoma volt az elsődleges szövettani diagnózisa. Az átlagos beteg-utánkövetési idő 36,5 hónap volt. A második progressziómentes túlélés bevacizumabterápia mellett primer glioblastoma esetén átlagosan 6,59 hónap, a teljes túlélés 24,55 hónap, szekunder glioblastoma esetén a második progressziómentes túlélés átlagosan 6,16 hónap, az átlagos teljes túlélés 91,94 hónap volt.
Conclusion: A bevacizumab-monoterápia biztonsággal alkalmazható rekurrens glioblastomás betegek esetében. A bevacizumab megnöveli a progressziómentes túlélést és a magyar betegpopuláció eredményei az irodalmi adatokkal megegyeznek. A glioblastoma primer és szekunder klinikai szubtípusainál megfigyelt második progressziómentes túlélési adatok szignifikánsan nem különböznek egymástól.
Keywords: bevacizumab; overall survival; progression free survival; recurrent glioblastoma.