Cancer immunotherapy is coming of age, as outstanding results can be achieved in the therapy of cancer with poor prognosis by altering the patients' immune system and by promoting the immune response against tumours. Amongst immunotherapies, the immune checkpoint inhibitors (ICI) proved to be the most effective, primarily in the treatment of solid tumours, including melanoma, non-small cell lung carcinoma, and classical Hodgkin's lymphoma. The reason for this efficacy is the immunosuppressive microenvironment typical for many cancer types, directly and indirectly inhibiting effector T-cell responses. To date, three cytotoxic T-lymphocyte antigen 4 (CTLA-4) or programmed cell death protein 1 (PD-1) checkpoint inhibitors have been approved in Europe, and six in the USA. Furthermore, an increasing number of these drugs is available in the setting of clinical trials. For the optimal use of the numerous different ICIs there is an ever increasing need to identify reliable predictive biomarkers and to explore therapy-associated resistance mechanisms, which will represent the main challenge of the next years.
Az onkológia az immunterápiák korszakába érkezett, ugyanis a betegek saját immunrendszerének terápiás átprogramozásával, a tumorellenes immunválasz támogatásával nagyszerû eredmények érhetõek el számos rendkívül rossz prognózisú daganatban. A különbözõ hatásmechanizmusú immunterápiák közül az immunrendszer ellenõrzési pontjain ható immunellenõrzõpont-gátlók (immune checkpoint inhibitors, ICI) bizonyulnak a leghatékonyabbnak, elsõsorban szolid tumorokban (melanóma, nem kissejtes tüdõrák), valamint klasszikus Hodgkin-limfómában. A terápia hatékonyságának magyarázata, hogy e daganatok többségében egy immunszuppresszív mikrokörnyezet van jelen, mely a hatékony effektor T-sejt-választ különféle direkt és indirekt mechanizmusokkal gátolja, melynek terápiás visszafordítása már lehetséges. A citotoxikus T-limfocita antigén 4 (CTLA-4) és a programozott sejthalál fehérje 1 (PD-1) ellenõrzési pontok gátlószerei közül mára Európában három, az USA-ban hat gyógyszer rendelkezik engedéllyel, de klinikai vizsgálatok keretein belül növekvõ számban érhetõek el egyéb immunellenõrzési pontok gátlószerei is. A növekvõ számú ICI-k megfelelõ alkalmazásához egyre nagyobb igény van megbízható prediktív biomarkerek azonosítására, valamint a terápia kapcsán fellépõ rezisztencia mechanizmusainak feltérképezésére; mindez a következõ évek fõ kihívása lesz.