Lymphogranuloma venereum is a sexually transmitted infection caused by the Chlamydia trachomatis serovars L1-3. It has been found to be endemic in tropical countries. In the last decades several cases have been reported in Western Europe, particularly in men who have sex with men population infected with human immunodeficiency virus. The authors present three cases of lymphogranuloma venereum infections, observed at their department in 2013 and 2014. The three human immunodeficiency virus infected patients who belonged to men who have sex with men population had casual sexual contacts in Western Europe. The symptoms included urethral discharge, discomfort and inguinal lymphadenomegaly in two patients, and rectal pain, discharge and perianal ulceration in one patient. The diagnosis was confirmed by nucleic acid amplification test performed in samples obtained from urethral discharge and exudate of perianal ulcer; lymphogranuloma venereum 2b serovars were demonstrated in two patients and serovar 2 in one patient. Doxycyclin (daily dose of two times 100 mg for 21 days) resolved the symptoms in all cases. The authors conclude that lymphogranuloma venereum is a diagnostic challenge in Hungary, too. It is important to be aware of the altered clinical features of this disease to prevent complications and spreading.
A lymphogranuloma venereum a Chlamydia trachomatis L1–3 szerovariánsa által terjesztett nemi betegség, amely korábban elsősorban a trópusi éghajlatú országokban volt elterjedt. Az elmúlt évtizedekben Nyugat-Európában számos esetet jelentettek, elsősorban a humán immundeficientia vírus fertőzött homoszexuális férfi populációban. A szerzők intézetében 2013-ban két esetet, 2014-ben egy esetet diagnosztizáltak. A szerzők e három humán immundeficientia vírus fertőzött homoszexuális férfi kórtörténetét ismertetik, akik nyugat-európai tartózkodásuk alatti alkalmi kapcsolatok során fertőződtek meg. Két esetben urethralis fluor, diszkomfort és inguinalis lymphadenomegalia, egy esetben analis diszkomfort, illetve perianalis ulceratio volt a vezető klinikai tünet. Az urethralis váladékból, illetve a perianalis ulcus váladékából végzett célzott real-time polimeráz láncreakció vizsgálat eredménye két esetben lymphogranuloma venereum L2b, egy esetben L2 szerovariánst igazolt. Doxycyclinkezelést követően a betegek gyógyultak. A lymphogranuloma venereum a jövőben vélhetően fokozódó kihívást jelent, így ismerete számos szakterületen fontos a késői szövődmények megelőzése és a kórkép további terjedésének megállítása céljából. Orv. Hetil., 2015, 156(1), 36–40.
Keywords: Chlamydia trachomatis; HIV; MSM; lymphogranuloma venereum.