A gerincsebészeti ellátás költségei évtizedek óta emelkednek. Emiatt jelentősen megnőtt a hatékonyság és a minőség-ellenőrzés iránti igény. A bizonyítékokon alapuló orvoslás olyan tudományos módszer, amely összefüggéseket keres az orvosi elmélet és a klinikai gyakorlat között az egészségügyi döntések javítása érdekében. Ez az egyetlen tudományos eszköz, amely az orvosi tevékenység minőségének javítására szolgál. Közleményünk a bizonyítékokon alapuló orvoslás hatását vizsgálja a gerincsebészetre. A bizonyítékokon alapuló medicina elsősorban populációalapú randomizált klinikai vizsgálatokon vagy szisztematikus irodalmi áttekintéseken alapuló bizonyítékokat határoz meg. A gerincsebészetben azonban nagy hagyománya van az empirikus, tapasztalaton alapuló kezeléseknek, így az innováció és a terápiás fejlődés nem véletlenszerű klinikai vizsgálatokon alapult. A gerincsebészet szempontjából a bizonyítékokon alapuló orvoslás tekintélyelvű rendszer, amely az egészségügyi finanszírozók dominanciájából fakad, és a gerincsebészet innovációjának eltűnéséhez vezetett. Háttérbe szorította az egyéni orvosi mérlegelést. A rendszer nem képes megújulni és a gerincsebészet fejlődését szolgálni. A betegek szempontjából a gerincsebészeti ellátás uniformizálása sem nem kívánatos, sem nem lehetséges. Orv Hetil. 2024; 165(20): 763–768.
Keywords: EBM; RCT; SR; bizonyítékhierarchia; bizonyítékokon alapuló orvoslás; evidence hierarchy; evidence-based medicine; gerincsebészet; spine surgery.