A tanulmány – egy eset elemzésén keresztül – vizsgálja azt a kérdést, hogy súlyos légzési elégtelenség miatt 60 napja ECMO-kezelésben részesülő, öntudatánál lévő beteg esetén milyen lehetőségei vannak az ECMO-kezelés megszüntetésének akkor, ha a betegnél az alapbetegség gyógyulására, illetve tüdőátültetésre nincs lehetőség, s ezért az ECMO-kezelésre a beteg haláláig szükség lesz, a beteg pedig az ECMO-kezelésnek a haláláig történő folytatását szeretné. A közlemény vizsgálja, hogy az ECMO-kezelés, illetve egyéb intenzív osztályos kezelés esetén lehetőség van-e megszüntetni életmentő/életfenntartó kezelést? Milyen módon vehető figyelembe a beteg/hozzátartozó tiltakozása, illetve beleegyezése? Vizsgálja az igazságossági szempontok szerepét a ritka eszközök elosztásában. A kezelés el nem kezdésének/abbahagyásának morális ekvivalenciája mellett vizsgálja azokat az okokat, amelyek miatt a klinikusok nem értenek egyet ezzel az ekvivalenciatézissel. A tanulmány konklúziója az, hogy a kezelés további eszkalációjáról való lemondás általában járhatóbb út, mint az ECMO-kezelés egyszerű megszüntetése. Orv Hetil. 2024; 165(4): 132–137.
Keywords: ECMO; refusal of life-saving treatment; refusal of life-sustaining treatment; életfenntartó kezelés visszautasítása; életmentő kezelés visszautasítása.