In developed countries, osteoporosis is one of the most common debilitating conditions in the population over the age of 50. Unfortunately, the pathomechanism of the disease is still not fully understood. Nowadays, the administration of antiresorptive drugs blocking osteoclastic activity is the most commonly used medication to slow down the speed of the bone loss. One of the uncommon side effects of such drugs is the medication-related osteonecrosis of the jaw (MRONJ). Recently, a number of alternative therapeutic approaches has been tested and published, amongst them the recombinant human parathyroid hormone (rhPTH, teriparatide) use, which is turning into a promising treatment modality. According to certain meta-analyses, its pharmacological effect on increasing bone mineral density and controlling pathological vertebral fractures is superior to antiresorptive drugs; however, the so-called "off-label" application of teriparatide remains controversial. As intermittent administration of teriparatide stimulates bone formation, several animal and clinical studies indicated that systemic application of teriparatide shortened fracture healing time and improved quality of the callus and the newly formed bone. Furthermore, recently several clinical studies showed the beneficial effect of the intermittent rhPTH administration in the management of MRONJ. This article reviews the history of the anabolic effect of the low-dose rhPTH discovery, provides evidence-based data from animal and human studies, summarizes its biological mechanisms and the clinical benefits of the anabolic therapy and also their possible role in the management of MRONJ. The majority of the clinical data indicates that, in the case of therapy-resistant osteonecrosis, it may be worthwhile to apply short-term intermittent teriparatide therapy. Notwithstanding, more randomized clinical trials are necessary in order to confirm the efficacy and the safety of the use of teriparatide in the treatment of MRONJ. Orv Hetil. 2023; 164(36): 1406-1415.
Az osteoporosis a civilizált világban az ötven évesnél idősebb korosztályban az egyik leggyakoribb, az életminőséget súlyosan rontó állapot. A csonttömegvesztés megelőzésében és kezelésében ma a legelterjedtebb az antireszorptív gyógyszerek alkalmazása, amelyek az osteoclastok blokkolása révén lassítják a csonttömeg vesztését. Az antireszorptív kezelés egyik, bár nem gyakori vezető mellékhatása az invazív szájsebészeti beavatkozások után előforduló csontnekrózis, amely „medication-related osteonecrosis of the jaw (MRONJ)” néven szerepel az angolszász irodalomban. Az osteoporosis kezelésében az utóbbi két évtizedben fokozatosan egyre nagyobb teret követelnek maguknak az anabolikus hormonkészítmények, elsősorban a rekombináns humán parathormon (1–34) alkalmazása. E hormonkészítmény teriparatid néven már több mint két évtizede van klinikai alkalmazásban. Egyes közlemények szerint a teriparatid hatásosabb a csontsűrűség megtartásában és a patológiás csonttörések kezelésében, mint az antireszorptív gyógyszerek. Igazolt, hogy a napi egyszeri dózisban adott parathormon fokozza az összehangolt csontátépülést, és a folyamatot a csontképzés irányába tolja el. Számos állatkísérlet és humán klinikai vizsgálatok igazolták, hogy a szisztémásan, napi egyszeri dózisban adott teriparatid gyorsította a callusképződést, lerövidítette a gyógyulási időt, és egyben javultak a csont mechanikai tulajdonságai is. A parathormon ún. „off-label” indikációja azonban még mindig nem megalapozott. Ugyanakkor egyre több olyan adat gyűlt össze a nemzetközi irodalomban, miszerint a teriparatid hatásos az egyébként hagyományos kezelésre rezisztens, gyógyszer okozta állcsontnekrózis gyógyításában is. A közlemény célja összefoglalni a parathormon anabolikus farmakológiai hatásával kapcsolatos irodalmat és az elmúlt évtizedben az irodalomban közölt eredmények alapján a parathormon alkalmazásával az antireszorptív gyógyszerek okozta állcsontnekrózisok terápiájában elért eredményeket. Az elmúlt 15 évben megjelent nagyszámú esetközlemény és a limitált számú klinikai vizsgálat eredményei alapján feltételezhető, hogy a teriparatidkészítményeket alkalmazni lehetne a hagyományos kezelésre rezisztens állcsontnekrózisok kezelésében is. Ám még további randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy kimondható legyen: a teriparatid valóban hatékony és biztonságos kezelési alternatíva lenne a hagyományos kezelésre nem reagáló, gyógyszer okozta állcsontnekrózis-esetek kezelésében. Orv Hetil. 2023; 164(36): 1406–1415.
Keywords: a humán parathormon anabolikus farmakológiai hatása; anabolic pharmacological effect of human parathyroid hormone; antiresorptive drug therapy; antireszorptív kezelés; gyógyszer okozta állcsontnekrózis; medication-related osteonecrosis of the jaw; osteoporosis.