Introduction: Type 2 diabetes care mostly depends on self-care. However, a large proportion of patients suffer from depression, which has a negative effect on adherence. Treating depression is important for the effective therapy of diabetes. In the last years, examination of self-efficacy has become an important topic in adherence research. It has arisen that an appropriate self-efficacy may minimalize the negative effect of depression on self-care.
Objective: We aimed to determine the prevalence of depression in a Hungarian sample, to examine the correlation between depressive symptoms and self-care, and the possible mediating effect of self-efficacy between depression and self-care.
Method: In the cross-sectional questionnaire study, we analyzed data of 262 patients. Median age was 63 years, average BMI was 32.5 (SD = 6.18).
Measures: socio-demographic data, DSMQ (Diabetes Self-Management Questionnaire), PHQ-9 (Patient Health Questionnaire), Self-Efficacy for Diabetes Scale.
Results: Frequency of depressive symptoms is 18% in our sample. Depressive symptoms (PHQ-9 score) and self-care (DSMQ score) were in inverse correlation (r = -0.275, p<0.001). In the model, we examined the impact of self-efficacy; beside controlling for age and gender, BMI (β = 0.135, t = -2.367) and self-efficacy (β = 0.585, t = 9.591, p<0.001) were independent impacts, while depressive symptoms lost their significance (β = -0.033, t = -0.547).
Discussion: Prevalence of depression was identical to literature. Depressive mood had a negative effect on self-care, while self-efficacy may play a mediating role in the connection between depression and self-care.
Conclusion: Reinforcing the theory on the mediating role of self-efficacy may open new perspectives for the treatment of depression as a comorbidity of type 2 diabetes. Orv Hetil. 2023; 164(17): 667-674.
Bevezetés: A 2-es típusú cukorbetegség kezelése nagyrészt a beteg öngondoskodásának függvénye, a szakirodalmi adatok alapján azonban a betegek jelentős hányada depresszióval küzd, ami rontja az adherencia minőségét. A cukorbetegség hatékony kezeléséhez elengedhetetlen a komorbid depresszió célzott terápiája. Az utóbbi évek adherenciavizsgálataiban az énhatékonyság kiemelt kutatási témává vált, felmerült, hogy a kellően pozitív énhatékonyság csökkentheti a depresszió öngondoskodásra gyakorolt negatív hatását. Célkitűzés: Vizsgálatunkban célul tűztük ki a depressziós tünetegyüttes előfordulásának felmérését hazai mintán, ellenőrizni szándékoztuk a depresszív tünetek és az önszabályozás közötti kapcsolatot, illetve az énhatékonyság mediáló szerepét a depressziós tünetek és az öngondoskodás között. Módszer: Keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatunkban 262 fő adatait elemeztük; medián életkor: 63 év, BMI-átlag: 32,5 (SD: 6,18). Mérőeszközök: demográfiai kérdések, DSMQ (Diabetes Önmenedzsment Kérdőív), PHQ-9 Depresszió Skála, Self-Efficacy for Diabetes (Diabetes Énhatékonyság Skála). Eredmények: Mintánkban a depressziós tünetegyüttes aránya 18% (PHQ-9≥10). A PHQ-9 és a DSMQ között mérsékelt fordított korreláció igazolódott: r = –0,275, p<0,001. A vizsgált tényezők öngondoskodással való összefüggését lineáris regresszióval vizsgálva az életkor és a nem kontrollálásával a BMI (β = –0,135, t = –2,367) és az énhatékonyság (β = 0,585, t = 9,591) független jelentősége igazolódott, míg a depressziós tünetegyüttes (β = –0,033, t = –0,547) elveszítette szignifikanciáját. Megbeszélés: A depressziós tünetegyüttes előfordulása mintánkban megegyezik a nemzetközi adatokkal. A depressziós hangulat negatívan befolyásolja az öngondoskodást, míg az énhatékonyság mediáló szerepe a depressziós tünetegyüttes és az öngondoskodás között valószínűsíthető. Következtetés: Az énhatékonyság mediáló szerepének megerősítése új intervenciós lehetőségeket nyithat meg a 2-es típusú cukorbetegséggel együtt járó depresszió kezelésében. Orv Hetil. 2023; 164(17): 667–674.
Keywords: depression; depresszió; diabetes; self-care; self-efficacy; énhatékonyság; öngondoskodás.