Background and purpose: <p>Despite the decrease in transplant-related mortality, patients who receive hematopoietic stem-cell transplants often suffer from short-and long-term morbidities, poorer quality of life, and psychosocial functioning deficits. Several studies have compared the quality of life and affective symptoms of patients after undergoing autologous and allogeneic hematopoietic stem-cell transplants. Some studies have reported similar or greater quality of life impairments in allogeneic hematopoietic stem-cell recipients, but the findings have been inconsistent. Our purpose was to examine the influence of the type of hematopoietic stem-cell transplantation on the quality of life and affective symptoms of patients.</p>.
Methods: <p>The study sample comprised 121 patients with various hematological diseases who underwent hematopoietic stem-cell transplantation at St. István and St. László Hospitals, Budapest. The study had a cross-sectional design. Quality of life was evaluated using the Hungarian version of the Functional Assessment of Cancer Therapy–Bone Marrow Transplant scale (FACT-BMT). Anxiety and depressive symptoms were assessed using Spielberger’s State and Trait Anxiety Inventory (STAI) and the Beck Dep­ression Inventory (BDI), respectively. Basic sociodemographic and clinical variables were also recorded. Comparisons between autologous and allogeneic recipients were analyzed using a t-test when the variables were normally distributed and a Mann–Whitney U test otherwise. A stepwise multiple linear regression analysis was performed to identify the risk factors that contributed to the quality of life and the affective symptoms in each group.</p>.
Results: <p>Quality of life (p=0.83) and affective symptoms (pBDI=0.24; pSSTAI=0.63) were similar between the autologous and allogeneic transplant groups. The BDI scores of allogeneic transplant patients indicated mild depression, but their STAI scores were similar to those of the general population. Allogeneic transplant patients with symptoms of graft-versus-host disease (GVHD) experienced more severe clinical conditions (p=0.01), poorer functional status (p<0.01) and received more immunosuppressive treatment (p<0.01) than those without graft versus host disease. Patients suffering from graft versus host disease experienced more severe depression (p=0.01), and constant anxiety (p=0.03) than those without graft versus host disease. Quality of life was affected by depressive and anxiety symptoms and psychiatric comorbidity in both the alloge­neic and autologous groups.</p>.
Conclusion: <p>Graft versus host disease-related severe somatic complaints seemed to influence the allogeneic transplant patients’ quality of life by inducing depressive and anxiety symptoms.</p>.
Background and purpose: <p>Az őssejt-transzplantációval összefüggő mortalitás folyamatos csökkenése ellenére a rövid és hosszú távú komorbiditás aránya továbbra is magas, ami jelentős negatív hatást gyakorol a betegek életminőségére, és növeli a pszichés tü­ne­tek kialakulásának kockázatát. Számos, ellentmondó eredményeket tartalmazó kuta­tás irányult az allogén és autológ őssejt-átültetésen átesett betegek életminőségé­nek és affektív tüneteinek kapcsolatára. A ku­tatások nagyobb hányada hasonló vagy rosszabb életminőséget detektált az al­logénőssejt-transzplantáción átesett betegeknél. Jelen vizsgálatunk célja az autológ és az allogén őssejt-transzplantáción átesett betegek életminőségének és affektív tüneteinek vizsgálata. Feltételezzük, hogy a transzplantáció típusa hatással van a betegek életminőségére és affektív reakcióira.</p>.
Methods: <p>Keresztmetszeti kutatásunkban az életminőség vizsgálatára a Functional Assessment of Cancer Therapy-Bone Mar­row Transplant Scale (FACT-BMT) magyar vál­tozatát, a depresszió mérésére a Beck depresszió-kérdőívet (BDI), a szorongás vizsgálatára a Spielberger-féle Állapot és Vonás kérdőívet (STAI) használtuk. Az autológ és allogén őssejt-transzplantáción átesett bete­gek összehasonlításához normáleloszlású változók esetében t-próbát, ettől eltérő el­oszlás esetén Mann–Withney-féle U-próbát alkalmaztunk. Az életminőség és az affektív tünetképzés rizikófaktorainak azonosításához regresszióanalízist (stepwise módszer) végeztünk. Emellett a szociodemográfiai és klinikai adatok is rögzítésre kerültek. A vizsgálati minta 121, különböző hematológiai betegségben szenvedő, és az Egyesített Szent István és Szent László Kórházban őssejt-transzplantáción átesett betegből állt. </p>.
Results: <p><span style="color: rgb(0, 0, 0);">Az autológ és az allogén őssejt-átültetésen átesett csoport életminő­ségében (p = 0,83) és affektív tüneteiben (pBDI = 0,24; pSSTAI = 0,63) nem találtunk szig­nifikáns különbséget. Az allogén betegek enyhe depressziós tüneteket mutattak, de szorongásszintjük nem tért el az átlagtól. Azok az allogén betegek, akiknél graft versus host betegség (GVHD) tünetei alakultak ki, szorongóbbnak (p = 0,03) és depressziósabbnak (p = 0,01) érezték magukat, mint azok az allogén transzplantáción átesett be­tegek, akiknék nem alakult ki ilyen szövődmény. Ezek a betegek több transzplantációval összefüggő szomatikus panaszról számoltak be (p = 0,01), nagyobb arányban részesültek immunszuppresszív kezelésben (p < 0,01) és egészségi állapotuk is rosszabb volt (p < 0,01). Az életminőséget befolyásoló rizikófaktorként mindkét csoportban az affektív tünetek és a pszichiátriai komorbiditás emelkedett ki.</span></p>.
Conclusion: <p>Vizsgálati eredményeink szerint a graft versus host betegséggel összefüggő szomatikus panaszok talaján megjelenő depressziós és szorongásos tünetek az allogén betegeknél az életminőség romlásához vezetnek.</p>.
Keywords: anxiety; depression; hematopoietic stem-cell transplantation; psychopathology; quality of life.