Background and purpose: Health reforms in recent decades have been largely based on economic considerations and have led to a significant problem in the sector today, with the issue of human resources being pushed back, which is exacerbated by burnout syndrome. The aim of this questionnaire-based study was to examine the complex background of burnout among health care workers in the cities of Komló, Pécs and Kecskemét.
Methods: Baseline demographic data were recorded. Burnout was assessed by the Maslach Burnout Inventory (MBI), and the intensity of dysfunctional attitudes were also studied. Depression was detected by the Beck Scale and social supports, and effort-reward dysbalance were also examined.
Results: Overall 411 employees participated in our study. Age group distribution was middle aged access, vast majority of the workers was between 36 and 55 years. Mean burnout scale was 58.6 (SD = 16.3), 63 workers had mild (14.2%), 356 had moderate (80.7%) and 22 had severe (5.1%) burnout. In a multivariate analysis the type of work (OR = 1.018), age (OR = 2.514), marital status (OR = 1.148), job type (OR = 1.246) the lack of social support (OR = 1.189) and allowance (OR = 9.719) were independently associated with burnout (p < 0.05 in all cases). There was a significant association among burnout, depression and dysfunctional attitudes.
Conclusion: The vast majority of our social workers suffered from moderate and a small, but significant proportion suffered from severe burnout. Our work draws attention to the modifiable and unmodifiable risk factors of burnout in this population, which may help in the development of preventive strategies.
Background and purpose: Az elmúlt évtizedek egészségügyi reformjai főként gazdasági szempontokra alapoztak, és az ágazatban napjainkra jelentős problémához vezetett, hogy a humán erőforrás kérdése háttérbe szorult, amit a kiégésszindróma tovább súlyosbít. A kutatás célja az egészségügyi dolgozók kiégési jelenségének komplex vizsgálata volt. A strukturált, papír alapú önkitöltős kérdőívekre alapozott keresztmetszeti vizsgálat Komló, Pécs és Kecskemét városában foglalkoztatott dolgozók körében történt.
Methods: Demográfiai adatok felvétele mellett a kiégés vizsgálatához a Maslach Burnout Inventory (MBI) kérdőívet használtuk, a kognitív/viselkedésbeli hibákat, diszfunkcionális elvárásokat pedig a Diszfunkcionális Attitűd Skála (DAS) segítségével térképeztük fel. A hangulatzavar kimutatásához a Beck-féle rövidített depresszió-kérdőívet alkalmaztuk, továbbá erőfeszítés-jutalom-egyensúlytalanság kérdőív és Társas Támogatás kérdőív is kitöltésre került.
Results: Összességében 473 kérdőív került kiosztásra, és 441 teljesen kitöltött kérdőív érkezett vissza a vizsgálati időszak végéig. A munkavállalók döntő többsége 36–55 év közötti (63,1%). Az átlagos kiégési pontszám 58,6 (SD = 16,3), melyből 63 fő (14,2%) alacsony, 356 fő közepes (80,7%) és 22 fő (5,1%) súlyos kiégéssel érintett. A multivariációs analízis során az ellátási típust tekintve az aktív fekvőbeteg-ellátás (OR = 1,018), az életkor (OR = 2,514), a családi állapot (OR = 1,148), az ápolói munkakör (OR = 1,246), a társas támogatás hiánya (OR = 1,189) és a nem megfelelő javadalmazás (OR = 9,719) bizonyultak a kiégés független rizikótényezőinek (p < 0,05 minden esetben). A depresszió súlyossága és a kiégés (korrelációs együttható = 0,238), továbbá a diszfunkcionális attitűdök és a kiégés (korrelációs együttható = 0,212) között szignifikáns összefüggés igazolódott (p < 0,001 mindkét esetben).
Conclusion: Eredményeink alapján az egészségügyi dolgozók (különösen a szakdolgozók) jelentős része közepes fokú, 5,1%-a pedig súlyos fokú kiégésben szenved. A kiégésnek vannak befolyásolható (ellátási típus, munkakör, társas támogatás) és nem befolyásolható (életkor, család) tényezői, melyeket az esetleges prevenciós, illetve intervenciós beavatkozások során figyelembe kell venni.
Keywords: burnout; depression; dysfunctional attitudes; social support.