Small-cell lung carcinoma (SCLC) and the rare large-cell neuroendocrine carcinoma belong to the high grade pulmonary neuroendocrine carcinomas. Making the correct diagnosis and selection of treatment modalities require multidisciplinary meetings due to the morphological overlaps, aggressive behaviour and debated therapeutic guidelines of these entities. A 52-year-old woman was admitted to the hospital because of headache, nausea and tenebrous vision. The CT revealed metastatic tumour mass in the occipital lobe and in the cerebellum. Both tumours were removed and resulted in histological diagnosis of metastatic neuroendocrine carcinoma. Chest X-ray established contrast-enhancing lesion in the left lung. Bronchoscopy was performed and histological examination revealed large-cell neuroendocrine carcinoma. Postoperative skull irradiation and small-cell lung cancer chemotherapy protocol were utilized. Due to atelectasis and progression, chest irradiation was initiated, which was interrupted because of novel brain metastases. Further chemotherapy followed the non-small-cell lung cancer protocol. After 3 months, thoracic progression, brain and disseminated bone metastases were diagnosed. After a 14-month-long therapy, the patient deceased. Large-cell neuroendocrine carcinoma has a poor prognosis, the incidence of brain metastasis is 25-50%. In early stage large-cell neuroendocrine carcinoma, lobectomy is the standard treatment and adjuvant chemotherapy should also be considered. Although the non-small-cell lung cancer chemotherapy protocol is approved widely in the treatment of large-cell neuroendocrine carcinoma, the utility of SCLC scheme has also been suggested. Orv Hetil. 2020; 161(8): 313-319.
Absztrakt: A rosszul differenciált neuroendocrin tumorok közé tartozik a jól ismert kissejtes carcinoma, valamint a ritka nagysejtes neuroendocrin carcinoma. A két daganat hasonló morfológiai képe, a betegség agresszív viselkedése, illetve a vitatott kezelési ajánlások miatt a diagnózis felállítása és a terápia megválasztása multidiszciplináris megközelítést igényel. Bal oldali fejfájás, hányinger, homályos látás miatt került felvételre az 52 éves nőbeteg. A képalkotó vizsgálat bal occipitalisan, illetve a kisagyban metasztázisra gyanús képletet ábrázolt. Az idegsebészeten mindkét tumort eltávolították. A szövettani vizsgálat neuroendocrin carcinoma agyi áttétét igazolta. A mellkas CT-vizsgálata a bal tüdőben kontrasztanyagot halmozó képletet igazolt. A bronchoszkópos biopsziás minta nagysejtes neuroendocrin carcinomát kórismézett. Posztoperatív koponyabesugárzást és a kissejtes tüdőrák protokollja szerinti kemoterápiát alkalmaztak. Rövidesen progresszió és atelectasia miatt mellkasbesugárzás kezdődött, amelyet ismételt agyi áttétek miatt meg kellett szakítani. A kemoterápiát a nem kissejtes tüdőrák protokollja alapján folytatták. Három hónap után mellkasi progresszió, kisagyi és csontáttétek jelentkeztek. A beteg 14 hónap kezelés után elhunyt. A nagysejtes neuroendocrin carcinoma rossz prognózisú, az esetek 25–50%-ában agyi áttétet adó tüdődaganat. A korai stádiumú nagysejtes neuroendocrin carcinoma esetében a sebészeti kezelés szerepe elsődleges, az adjuváns kemoterápia mérlegelendő. A kemoterápia során a nem kissejtes tüdőrák protokollja az elfogadott, de az irodalmi adatok alapján a kissejtes carcinoma kezelési sémája is mérlegelhető. Orv Hetil. 2020; 161(8): 313–319.
Keywords: challenges of treatment; differenciáldiagnosztika; differential diagnosis; kezelési kihívások; kissejtes carcinoma; large-cell neuroendocrine carcinoma; lung tumour; nagysejtes neuroendocrin carcinoma; small-cell lung cancer; tüdőrák.