Introduction: Chronic obstructive pulmonary disease (COPD) is a health burden for the patient and the society. We have sought to find the optimal education content to alleviate this burden. Aim: (1) To create patient education content based on the pulmonologists' opinion; (2) to understand the pulmonologists' attitudes and perceptions; (3) to evaluate the options to improve patient adherence. Method: We have performed 20 interviews with pulmonologists working in inpatient, outpatient and rehabilitation settings. The structure of the interviews has been designed to determine the key elements of a patient education programme and to discover perception and therapeutic attitudes. Results: The average COPD patient is a smoker, male, under-socialized, coughs, has dyspnoea and is older than 40 years. He does not take his illness seriously, and seeks medical attention only in case of worsening of the disease, and improvement in adherence is only present in such cases. The latter phenomenon is frequently transient, and limited to worse periods. Three adherence groups can be defined: marginal good adherence (approx. 10%), the average is around 30-40%, and minimal adherence (60%). Correct inhaler use should be taught in maximum three steps, which should be easily reproduced and explained. Conclusion: The aspects defining the framework of the education programme are the adequate patient profile (tailor-making), on-the-spot education in the pulmonology centre, the relationship between the patient and the doctors, patient attitudes and lifestyle changes (smoking cessation), and choosing the adequate inhaler. Orv Hetil. 2020; 161(3): 95-102.
Absztrakt: Bevezetés: A krónikus obstruktív tüdőbetegség jelentős egészségügyi teher mind a beteg, mind a társadalom részére. Betegoktatással ez a teher csökkenthető, így magyar környezetben kerestük az optimális tartalmat ehhez. Célkitűzés: 1) A tüdőgyógyászok véleményére épülő betegoktatási tartalom tervezése; 2) a tüdőgyógyászok magatartásának és percepcióinak megismerése; 3) a beteg adherenciája (együttműködése) javítási lehetőségeinek felmérése. Módszer: Országszerte 20 gondozóban, kórházban és rehabilitációs központban dolgozó tüdőgyógyásszal készítettünk interjút. A struktúrát úgy alakítottuk ki, hogy egy betegoktató program kulcselemeit definiáljuk, valamint hogy teret engedjünk a percepciók, terápiás attitűdök felfedésének. Eredmények: Az átlagos krónikus obstruktív tüdőbeteg dohányos, férfi, alulszocializált, köhög, fullad, és 40 évnél idősebb. Betegségét nem veszi komolyan, csak súlyosabb esetben fordul orvoshoz, adherenciája is csak ekkor nő meg. Ez a hatás gyakran átmeneti, csak a rosszullétre korlátozódik. Az adherencia szerint három csoport különíthető el: marginális jó adherencia (kb. 10%) mellett az átlag 30–40% között van, és a betegek jelentős része (60%) minimális adherenciával bír. Az inhalátor használata ideális esetben maximum 3 lépésből áll, könnyen reprodukálható és elmagyarázható. Következtetés: Az oktatóprogram keretét meghatározó szempontok a megfelelő betegkép (személyre szabás), a tüdőgyógyászati, helyszíni oktatás, az orvos–beteg kapcsolat, a betegek hozzáállása és az életmódbeli változtatások (leszokás a dohányzásról), valamint a megfelelő inhalátor kiválasztása. Orv Hetil. 2020; 161(3): 95–102.
Keywords: adherence; adherencia; attitude; attitűd; betegoktatás; chronic obstructive pulmonary disease (COPD); krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD); patient education; percepció; perception.