Tacrolimus is an important part of immunosuppressive therapy after solid organ transplantation. The therapeutic range of the drug from the calcineurin inhibitor group is narrow. Adjustment of the blood concentration can be very complicated but to be able to avoid the occurrence of side effects or ineffective immunosuppression it is inevitable. This article summarizes the properties of tacrolimus pharmacokinetics, pharmacogenetics and pharmacodynamics. We will focus on individual variations of cytochrome enzymes. In the following part, a new method for screening high risk patients will be introduced. We will present the publications of the determination of the concentration/dose (C/D) ratio. By determining the C/D ratio, researchers identify fast and slow metabolizing patient groups. Fast metabolizers require higher doses in general and the occurrence of complications is also more frequent in this group. Long-term results are lagging behind the slow metabolizing group. The long-term results of renal transplantation nowadays contribute to the postoperative period and the later years rather than the surgery itself. It includes the proper management of previous illnesses (e.g., hypertension, diabetes, endocrinological problems), detection of complications (e.g., infections, malignancies), and the precise regulation of immunosuppressive therapy. Orv Hetil. 2019; 160(30): 1178-1183.
Absztrakt: A szervátültetések utáni immunszuppressziós kombinációs terápia fontos eleme a takrolimusz. A kalcineurininhibitor-csoportba tartozó gyógyszer terápiás tartománya szűk. A vérkoncentráció beállítása esetenként igen bonyolult, a mellékhatások elkerülése, valamint a megfelelő immunszuppresszió elérése érdekében azonban elkerülhetetlen. A cikkben a takrolimusz farmakokinetikai, farmakogenetikai és röviden a farmakodinámiai tulajdonságait foglaltuk össze. Részletesebben a citokróm enzimek egyéni variációit tekintjük át. Az irodalmi adatok áttekintése után egy új, a rizikócsoportba tartozó betegek kiszűrésére alkalmas módszer ismertetése következik. A koncentráció/dózis arány meghatározásával a kutatók megkülönböztetnek gyors és lassú metabolizáló betegcsoportokat. A gyors metabolizálókról általánosságban elmondható, hogy magasabb dózisokat igényelnek, és a szövődmények előfordulása körükben gyakoribb. Hosszabb távon eredményeik elmaradnak a lassú metabolizáló csoportéitól. A vesetranszplantációk hosszú távú jó eredményeihez ma már sokkal inkább hozzájárul a gondozási időszak problémáinak megoldása, mint maga a műtét. Ebbe a csoportba beletartozik az alapbetegségek megfelelő kezelése (magasvérnyomás-betegség, cukorbetegség, endokrinológiai problémák), a szövődmények (például infekciók, malignus betegségek) időben történő felismerése, kezelése, valamint az immunszuppresszió pontos beállítása. Orv Hetil. 2019; 160(30): 1178–1183.
Keywords: immunosuppression; immunszuppresszió; kidney transplantation; tacrolimus; takrolimusz; veseátültetés.