Background and purpose: There is relatively few data regarding the usage of dopaminagonists for the treatment of Parkinson's disease; furthermore, there are no publications regarding Central- and Eastern-European countries. The aim of the study was to evaluate the use of dopamine agonists as a therapeutic option amongst Parkinson's disease patients admitted to the Neurological Clinics of Tîrgu Mures during the last 15 years.
Methods: In our study we investigated the data of all Parkinson's patients treated at our clinics between the 1st of January 2003 and the 31st of December 2017. We analyzed the particularities of dopamine agonists' usage based on the therapeutic recommendations from the final report of these patients. Regarding time since the diagnosis, we divided the patients in two groups: less than or equal to 5 years and more than 5 years.
Results: During the studied period a total of 2379 patients with Parkinson's disease were treated at the Clinics. From the 1237 patients with disease duration under 5 years 665 received dopamine agonists: 120 as monotherapy, 83 together with monoamine oxidase inhibitors and in 234 cases associated with levodopa. The remaining 228 patients were treated with a triple combination of levodopa, dopamine agonists and monoamine oxidase inhibitors. In patients suffering from Parkinson's disease for more than 5 years, in 364 cases out of 653 a dopamine agonist was part of the therapy.
Conclusion: The usage of dopamine agonists was similar to the data presented in other studies. We consider that clinicians treating the disease should, with the necessary prudence, use the available and recommended dopamine agonist with the utmost courage to their maximum therapeutic potential.
Background and purpose: Kevés irodalmi adat van arról, hogy a dopaminagonista (DA) gyógyszereket milyen mértékben alkalmazzák a Parkinson-kór kezelésében, Közép- és Kelet Európa viszonylatában pedig egyáltalán nincs ilyen jellegű közlemény. Célkitűzés - A marosvásárhelyi ideggyógyászati klinikák 15 éves gyakorlatában folytatott DA-kezelés elemzése, ennek helyének értékelése a Parkinson-kór ellátásában alkalmazott kezelési stratégiákban, a betegség különböző stádiumaiban.
Methods: Retrospektív vizsgálatunkban minden olyan Parkinson-kóros beteg adatait elemeztük, akiket a marosvásárhelyi ideggyógyászati klinikákra 2003. január 1. és 2017. december 31. között utaltak be. A zárójelentésekből nyert adatok alapján tanulmányoztuk a DA-kezelés jellegzetességeit korcsoportok és a betegség súlyossága szerint. A diagnózis megállapítása óta eltelt idő szerint a betegeket két csoportba osztottuk: öt év és rövidebb, illetve több mint ötéves betegségtartam.
Results: A 2379 Parkinson-kóros betegből 1237-nek öt éven belül állapították meg a betegséget, és közöttük 665 esetében szerepelt DA a kezelésben: 120 esetben monoterápia formájában, 83 esetben monoamin-oxidáz B-gátlókkal (MAO-Bg), illetve 234 esetben levodopával (LD) kombinálva. A többi 228 betegnél LD és MAO-Bg-k kombinációjához társítva kerültek alkalmazásra a DA-k. A több mint öt éve ismert 653 esetből 364-nél szerepelt a terápiás stratégiában dopaminagonista.
Conclusion: A DA-k felhasználási aránya az alkalmazott kezelésben az irodalomban fellelhető „szórás” „középmezőnyében” található. A szerzők megítélése szerint, a betegséget kezelő klinikusoknak, a megfelelő körültekintés mellett, nagyobb bátorsággal kellene alkalmazni a rendelkezésre álló és az ajánlásokban szereplő gyógyszereket a maximális terápiás potenciál kihasználása céljából.
Keywords: Parkinson’s disease; dopamine agonists; therapeutic strategies.