The revolutionary progress of research in neuroimmu-nology has led to the introduction of disease modifying therapies in multiple sclerosis at the end of the last century. The International Panel on Diagnosis of Multiple Sclerosis originally proposed the 2001 McDonald criteria to facilitate the diagnosis of MS in patients with the first objective neurological symptom(s) suggesting demyelinating event, when magnetic resonance imaging is integrated with clinical and other paraclinical diagnostic methods. New terms have been introduced to substitute clinical information by MRI: dissemination in space - indicating a multifocal central demyelinating process and dissemination in time - indicating the development of new CNS lesions over time. The criteria for diagnosis of Multiple Sclerosis have continuously evolved, they were modified in 2005 and 2010 allowing for an earlier and more accurate diagnosis of MS over time, and they provided the most up-to-date guidance for clinicians and researchers. The last recommended revisions relied entirely on available evidence, and not on expert opinion thereby reducing the risk of the misdiagnosis. The 2017 McDonald criteria continue to apply primarily to patients experiencing a typical, clinically isolated syndrome. In this review, we provide an overview of the recent 2017 revisions to the criteria of dissemination in space and time with the importance of the presence of CSF-specific oligoclonal bands; keeping fully in mind that there is no better explanation for symptoms than diagnosis of MS. In the future, validation of the 2017 McDonald criteria will be needed in diverse populations. Further investigations are required on the value of new MRI approaches, on optic nerve involvement, on evoked potential and optical coherence tomography, in order to assess their possible contribution to diagnostic criteria.
A neuroimmunológiai kutatások robbanásszerű fejlődése a sclerosis multiplex kórlefolyását módosító kezelések bevezetéséhez vezetett a múlt század végén, ami maga után vonta a minél korábbi diagnózis szükségességét. A Sclerosis Multiplex Nemzetközi Diagnosztikai Munkacsoportja 2001-ben megalkotta az első demyelinisatióra gyanús klinikai tünet(ek) és az MR-, illetve egyéb paraklinikai vizsgálatok eredményeit kombináló McDonald diagnosztikus kritériumrendszert. Bevezette a multiplex fehérállományi demyelinisatiós patológiára utaló térbeli disszemináció és a krónikus gyulladást tükröző időbeli disszemináció fogalmát, amelyeken a betegség korai diagnózisa alapul. Az idők folyamán egyre precízebb rendszer fejlesztésére törekedve 2005-ben, 2010-ben módosításokat végeztek, hogy iránymutatást nyújtsanak a mindennapi gyakorlatban és kutatásokban. Az elmúlt évek során szerzett bizonyítékok alapján az utolsó módosítást 2017-ben végezték, törekedve a hibás diagnózis elkerülésére. A 2017-es McDonald-kritériumok továbbra is elsősorban azoknál a betegeknél érvényesek, akiknél típusos klinikailag izolált szindróma áll fenn. Az összefoglalóban részletezzük a központi idegrendszeren belüli laesiók időbeli és térbeli terjedésének bizonyítási feltételeit, a liquorban kimutatható oligoclonalis gammopathia diagnosztikus jelentőségét, szem előtt tartva, hogy a kórképnek nem lehet jobb magyarázata. A jövőben a kritériumok változatos populációkon belüli validálása szükséges, további kutatás szolgáltathat bizonyítékot a látóideg-károsodás, kiváltott válaszok, optikai koherencia tomográfia, fejlett képalkotó eljárások, szérummarkerek beépítésének szükségességéről a diagnosztikus kritériumokba.
Keywords: McDonald criteria; clinically isolated syndrome; dissemination in space; dissemination in time; multiple sclerosis.