The main task of a healthcare system is the provision of the healthcare services demanded by the population. These needs are mostly defined by the epidemiological status, which has been significantly changed during the last century. Due to development of medical science and technology, the main health problems in modern industrial societies are related to chronic diseases rather than infectious diseases occurring at the beginning of the 20th century. However, healthcare services provided by health institutions are still reactive, formed as reactions to current conditions, and they are hardly suited to requirements related to chronic diseases. This paper outlines international and national healthcare models and their shortcomings, and it traces novel paths of a future solution. The structure of the optimal model is suited to systematically produce the services which are needed by the population, decisively in the case of chronic, non communicable diseases. This can significantly relieve the expensive, technology-based reactive care system, nevertheless, it can provide efficient services in case of tertiary prevention. The configuration of this system is cheap, there is no need of significant infrastructure, but needs massive human resource, so that it can be rationally designed in parallel with the constriction of the reactive care system.
Az egészségügyi ellátórendszer feladata a lakosság által igényelt egészségügyi szolgáltatások biztosítása. A lakossági szükségleteket leginkább az epidemiológiai kép határozza meg, ami az elmúlt évszázadban jelentősen átalakult. Az orvostudomány és a technológia fejlődésének köszönhetően a fertőző betegségek helyett már a krónikus, nem fertőző betegségek jelentik a legnagyobb számú betegséget a modern ipari társadalmakban. Az egészségügyi intézmények által nyújtott szolgáltatások azonban továbbra is meghatározóan reflektíven, azaz a kialakult akut állapotra reagálnak, és nehezen megfeleltethetőek a krónikus betegségek által támasztott igényeknek. A szerzők áttekintik a problémára kidolgozott nemzetközi és hazai modelleket és azok hiányosságait, valamint felvázolják a jövőbeni megoldás lehetséges útját. Az optimális modell struktúrájában is alkalmas a populációs szükségletek által indokolt szolgáltatások rendszerszintű biztosítására, ami döntően a krónikus, nem fertőző betegségek esetén szükséges periodikus, gondozási szolgáltatásokat érinti. Ez jelentős mértékben képes tehermentesíteni a drágán fenntartható, alapvetően technológiaigényesebb reflektív ellátórendszert úgy, hogy hatékony szolgáltatásokat nyújt elsősorban a tercier prevenció területén. A rendszer kiépítése olcsó, jelentős infrastruktúrát nem igényel, viszont fenntartása a jelentős humánerőforrás-szükséglet miatt csak a reflektív rendszer párhuzamos szűkítésével képzelhető el racionálisan. Orv. Hetil., 2015, 156(3), 83–91.
Keywords: betegségteher; chronic non-communicable disease; delivery of health care; disease burden; egészségügyi ellátórendszer; egészségügyi szolgáltatás; epidemiológia; health care reform; health service; krónikus nem fertőző betegségek.