Introduction: The exact extent of rectal cancer and regional lymph node involvement are essential for providing the optimal treatment.
Aim: The aim of the authors was to evaluate the diagnostic accuracy of endoscopic ultrasonography in routine clinical staging of rectal cancer.
Method: Outcomes of endoscopic ultrasonography performed between 2006 and 2012 for rectal cancer staging were retrospectively analyzed. The correlation between the endoscopic and pathological stages was evaluated.
Results: In patients without neoadjuvant chemotherapy the sensitivity (75% and 73%) and specificity (74% and 80%) of endoscopic ultrasonography for differentiating T1 and T2 stages (respectively) were high, however, it was significantly decreased in differentiation of T3 stage (58%). A weak association was found in different N stages (45-62%). The diagnostic accuracy of endoscopic ultrasound was reduced significantly after the oncological treatment due to the overevaluation (27%) of the findings. After a relatively short learning curve (30 examinations) high correlation was detected between pT and uT stages.
Conclusions: Endoscopic ultrasonography provides great help in staging early rectal cancers. Due to the lower sensitivity in patients receiving neoadjuvant therapy, it is not a useful tool after down-staging.
Bevezetés: A rectumtumorok terápiás stratégiájának megválasztásánál kiemelt fontosságú a daganat kiterjedésének és a regionális nyirokcsomók érintettségének ismerete. Célkitűzés: A szerzők a rectum-ultrahangvizsgálat diagnosztikus pontosságát kívánták vizsgálni a rectumtumorok stádiumbesorolásában. Módszer: 2006 és 2012 között a rectumtumorok stádiumbesorolása céljából elvégzett endoszkópos ultrahangvizsgálatokat értékelték retrospektív módon. Pontosságuk megítélésénél a patológiai stádiummal való egyezést vették alapul. Eredmények: Neoadjuváns kezelésben nem részesült betegcsoportnál a T1- és T2-stádiumra vonatkozóan a rectum-ultrahangvizsgálat szenzitivitása (75%, illetve 73%) és specificitása (74%, illetve 80%) magas, ám T3 esetén már jelentős csökkenés volt kimutatható (szenzitivitás: 58%). Az N-stádium esetében kisebb egyezést találtak (45–62%). Az onkológiai kezelés után a rectum-ultrahangvizsgálat pontossága jelentősen csökkent, a hibák döntő többsége túlértékelésből (27%) adódott. A vizsgálók tanulási görbéje rövid, már 30 elvégzett vizsgálatot követően szoros egyezést láttak a patológiai és ultrahangos stádiumok között. Következtetések: A rectum-ultrahangvizsgálat elsősorban a korai (T1 és T2) rectumtumorok stagingjében nyújt nagy segítséget. Hatékonysága a neoadjuváns kezelés után csökken, ezért nem alkalmazható a downstaging megítélésére. Orv. Hetil., 2013, 154, 1337–1344.